Sírja a Párizs melletti bagneux-i temetô zsidó parcellájában. Nem sokkal halála elôtt, 1965 novemberében a párizsi Irodalmi Újságban egykori iskolatársát, Cs. Szabó Lászlót születésnapján köszöntve tréfásan említette: a Lónyay Gimnáziumban érettségin a „nagy" Pintér elnökölt, s neki Adyról kellett beszélnie. A költô irántí hűsége a bántó véleményezést nem engedte, így kapott kettes osztályzatot. Ebbôl következôen egyetemre nem kerülhetett, s egészen Párizsig bujdosott. 1927-ben már egy magyar költészeti antológia egyik fordítója, s ettôl számítva egész életen át egyetemi fokon a magyar irodalom szolgálatosa. Annyi kiválóság között Karinthy Frigyes, Márai, József Attila, Ottlik, Kosztolányi, Déry, Illyés Gyula munkáit fordította franciára. Kuncz Aladár Fekete kolostorának 1937-es átültetése nagy közügyi szolgálatot is jelentett a franciaországi magyarságnak. Hogy a második világháború idején a magyar emigránsok nem jutottak a noirmoutier-i rabsorsra, az közvetve neki köszönhetô. Az Emberjogi Liga magyar szervezete harcának legnagyobb érveként Kuncz könyvét adta át Edouard Daladier miniszterelnöknek, s hatására a második világháborúban a franciaországi magyarok önkéntesként harcolhattak Franciaország védelméért. Gara László családjával az összeomlás éveiben egy dél-franciaországi faluba menekült. Feleségével ennek emlékét írta meg a Szent Bonifác és az ô zsidói című gunyoros regényben, amely a közelmúltban a La Fontaine de Siloë Kiadónál jelent meg. 1952 és 1956 között otthon élt. Majd élete utolsó évtizedének javát egy hatalmas vállalkozásba szorította: a legjelesebb francia költôk bevonásával a magyar költészet francia antológiájának szervezésének és szerkesztésének hatalmas munkáját vette magára, szinte egyszemélyes intézményként. A lázas munka közepette is fordított, párizsi irodalmi folyóiratokból magyar számokat hajtott ki, irodalmi esteket szervezett. A magyar irodalom mindenes nagykövete lett; meghívóleveleket, szállást intézett hazai írótársainak, akiknek egyike-másika zsarolta, megalázta. Annyi bizonyos, hogy 1966. május 9-i öngyilkossága a magyar irodalom ügyének mártíriumát is üzeni a múltból. Az ismeretlen Illyés című könyve magyarul és franciául már halála után jelent meg.

A franciaországi magyar kulturális diplomáciában dolgozva különösen is érezzük: Gara László antológiájának új kiadása, kiegészítve az azóta eltelt idôszak termésének bemutatásával, egyre halaszthatatlanabb feladatunk.