Európai Utas

AZ EURÓPAI EGYÜTTMűKÖDÉS FOLYÓIRATA - MEGJELENIK NEGYEDÉVENTE
TIZENEGYEDIK ÉVFOLYAM ELSŐ SZÁM
40.


TUOMO LAHDELMA
finn hungarológus:

– A finn nyelvet valamivel több, mint ötmillióan beszélik Finnországban, és még összesen egymillióan másutt. Számunkra a magyarok mindig a nagy testvérnek számítottak, és ez így van rendjén. A finnek iránti érdeklôdés az utóbbi években nagyon megnôtt Európában és Európán kívül, fôleg Amerikában. Méghozzá éppen azóta, hogy az Európai Unió tagja lettünk. A finn, akármilyen kis nyelv, az unió hivatalos nyelveinek egyike lett, ami azzal jár, hogy mások is kénytelenek foglalkozni vele.

Mi, finnek hagyományosan egy romantikus írónk, Topelius nyomán jellemeztük magunkat. Azt mondogattuk, hogy lassúak vagyunk, de megbízhatóak, sohasem hazudunk, szótlanok és félszegek vagyunk, nem társasági lények. Az 1995-ös európai uniós csatlakozásunk sokat változtatott rajtunk és önképünkön. A többi nemzettel való folyamatos érintkezés rákényszerített, hogy új tulajdonságokat fedezzünk fel és fejlesszünk ki magunkban. Egyre inkább európai polgároknak érezzük magunkat.

Finnország csak 1917 óta független állam. Elôtte, az 1800-as években a cári Oroszország része voltunk, de azon belül viszonylag nagy autonómiát élveztünk. A finnekben ekkor még tulajdonképpen nem merült fel, de legalábbis nem terjedt el az a gondolat, hogy szuverén állammá váljanak. Ha valami gondunk támadt az oroszokkal, inkább az Oroszországon belüli autonóm jogainkat követeltük vissza. De 1917-ben a körülmények megnyitották a lehetôséget, hogy önálló állam legyünk, és mi megragadtuk a lehetôséget, és azóta nagyon ragaszkodunk a függetlenségünkhöz. Amikor 1995-ben beléptünk az Európai Unióba, sok finn mondta is, hogy lám, száz évig sem tartott a függetlenség. Mások másként éreztek, de mindenképpen olyan fordulat volt ez, amely sürgetôen vetette fel a kérdést, hogy kik vagyunk mi voltaképpen. Ez nálunk nagyon érzôdött, és sok mindent elindított. Most például minden eddiginél jobban átérezzük ragaszkodásunkat a lokalitáshoz, a helyi ízekhez, az északi tájhoz. Az irodalomban a köznyelv mellett polgárjogot nyernek a különbözô nyelvjárások.

Így aztán nagyon érdekes kettôsség van kialakulóban. Egyrészt egészen újfajta érintkezésbe kerültünk a többi európai és Európán kívüli nemzettel, és ennek nyomán erôsen jelen van a nemzetköziség, az amerikanizmus. Másfelôl nagyon érzôdik a másik tendencia is, a saját hagyományainkhoz, a szülôföldhöz való ragaszkodás. Néhány éven belül Magyarország is az unió tagja lesz, és már itt, a hungarológiai konferencián tapasztaltam, hogy a magyarok készülnek erre, és tudják, milyen fontos újra és új módon felvetni a kérdést, hogy kik vagyunk mi voltaképpen. Úgyhogy a hungarológiának most bízvást jósolhatom a hét kövér esztendôt. A magyarok mindig is erôsen ragaszkodtak saját hagyományaikhoz, nyelvükhöz, identitásukhoz. Gondolom, a csatlakozással mindez csak felértékelôdik, ahogyan nálunk is történt.

(Elhangzott a Magyar Rádió Határok nélkül című műsorában 2000. szeptember 5-én.) l (Beszélgetôtárs: Várady Mária)


Copyright© Európai Utas-2000