Amikor néhány esztendeje a magyar államalapítás muravidéki jubileumi rendezvényét tervezgettük, csak reménykedhettünk abban, hogy a Mura völgye szlovéniai oldalán élô, kis létszámú határon túli magyar közösség a nagy esemény elôtt ennyire fenséges formában tisztelegjen. Vágyaink valóra váltak, hiszen ünnepi megemlékezéseink központi eseménye 2000. augusztus 18-án Szent István király bronzból készült szobrának a leleplezése és felszentelése volt. Sokan megállapították, hogy közösségünk valamennyi tagja és minden becsületes érzelmű, velünk együtt élô szlovén, valamint más nemzetiségű ember aligha igényelhetett a kereszténység 2000. és a magyar államalapítás 1000. évfordulója alkalmából nagyobb ajándékot, mint a szentté avatott elsô Árpád-házi király, a Kárpát-medence és Közép-Európa politikai és gazdasági életét stabilizáló, a térség kulturális fejlôdését szolgáló, a magyar társadalmat megszilárdító és államot alapító I. István jelképes megjelenése Lendva városában, a muravidéki magyarság kulturális központjában.

A nyolcvanas évek végén kezdôdô demokratikus változások egyik betetôzésének tekinthetjük térségünkben a kiváló lendvai szobrászművész, Király Ferenc alkotta Szent István-szobornak a felállítását, amely – a kereszténység és az ezeréves magyar államiság értékeinek jelképes megtestesítése mellett – arról tanúskodik, hogy demokratikus közegben nemzeti kisebbségként is méltóan ápolhatjuk nemzeti értékeinket, ünnepelhetjük nagyjainkat, használhatjuk anyanyelvünket és szimbólumainkat, úgy, mint az anyaországban élôk. A más nyelvek és szokások elviselését és elfogadását már Szent István király is meghirdette és gyakoroltatta, a mai ember számára pedig ez a demokrácia egyik fokmérôje.

Az elmúlt két étvized progresszív szlovén kisebbségpolitikai gyakorlatát nézve is nagy esemény volt a lendvai szoboravatás, hiszen néhány évtizeddel ezelôtt még a vasfüggöny választotta el a muravidéki magyarságot az anyaországtól. Voltak idôszakok, amikor nemzeti hovatartozásunk vállalása számos – közvetlen vagy közvetett – hátránnyal, sokszor sajnos sanyargattatással járt. A térségben lezajló nagy változások után jogosan reménykedünk és hiszünk abban, hogy a zord idôk nem térnek vissza soha többé. Bízunk benne, hogy a határok jelképessé válásával nyitva áll az út a magyar nemzet szellemi egyesítése, valamint az egymás mellett élô népek sokszínű és széles körű együttműködése elôtt. Itt, a Muravidéken – és másutt is hasonló közegekben – valamennyien Szent István hagyatéka jogos örököseinek tekinthetjük magunkat.

Fontos megemlíteni, hogy a szobor elkészítésérôl és felállításáról egyetértés született a térség lakossága, önkormányzati testületei és vallási intézményei között. A szobrot – mint azt már említettük – Király Ferenc lendvai szobrászművész alkotta (mellszoborváltozatát a csallóközi Nagymegyeren is felállították), és Kunos Mihály budaôrsi bronzöntô mester műhelyében öntötték. A szobor elkészítését és felállítását az Illyés Közalapítvány, a magyar kormány millenniumi bizottsága, a lendvai polgármesteri hivatal, a muravidéki magyar nemzetiségi intézmények és szervezetek, valamint néhány egyéni adakozó támogatta.