…a nemzetiségi kérdésben igen gyakran nem államalakítási törekvésekrôl van szó, hanem pusztán a nemzetiségi kisebbségek ama törekvésérôl, hogy nyelvüket, kultúrájukat, gazdaságukat szabadon fejleszthessék s hogy sem gazdasági, sem politikai, sem szociális életükben hátrány ôket ne érje azért, mert nem az államalkotó nemzethez tartoznak. Világos, hogy ha teljesülnének is az összes életképes államalakítási törekvések: még mindig rendkívüli fontossággal bírna a nemzeti kisebbségek védelmének feladata, hisz Közép-Európa és a Kelet annyira kevert etnográfiai viszonyai mellett teljesen elképzelhetetlen a nemzetiségi elvvel egyezô külön államiságok létesítésének olyan rendszere, mely tökéletesen homogén nemzeti államokhoz vezetne…

…S ha a háború legmélyebb oka Kelet- és Közép-Európa államszervezési és nemzetiségi válsága volt, úgy logikája sem lehet más, mint Európa teljes egységét elôkészíteni, a római keresztény kultúra végleges integrációját befejezni azáltal, hogy Európa elmaradt közép és keleti részében egy olyan államszervezetet létesít, mely minden nép szabad nemzeti és kulturális fejlôdését biztosítva, megteremti a demokratikus szolidaritás összes lehetôségeit…

…általában Magyarország nemzetiségi problémái még jobban megmérgezôdtek a háború alatt: recrudescunt vulnera: a lövészárokból hazatérô százezrek a régi antidemokratikus uralmat elviselni nem fogják s annyi véráldozat után követelni fogják, hogy mint egyenrangú polgárok vehessenek részt az állami és társadalmi lét minden terén. Szóval, a háború – a hatalmi politikusok ígéreteit és reményeit kicsúfolva – nem oldott meg semmit: ellenkezôleg, az inkább lappangó ellentéteket a forradalmi elkeseredés állapotáig izzóvá tette…

…A Monarchia mai alkotmányjogi rendje lehetetlenné teszi mindazon problémák megoldását, melytôl egész Európa jövô sorsa függ. A dualisztikus alkotmány ugyanis a centralisztikus és álföderalisztikus kísérletek bukása után egy oly egyensúlyhelyzetet hozott létre, mely ötven éven át körülbelül megfelelt a Monarchia népei tényleges erôviszonyainak, de amely ma már képtelen közöttük tartósan békés együttműködést biztosítani. A dualizmus a németek uralmát jelentette Ausztriában és a magyarokét Magyarországon. A német polgárság uralma biztosítására a lengyel nemességgel, a magyar uralkodó osztályok pedig a horvát-szerb ellentét kihasználásával a horvát társadalom történelmi elemeivel egyeztek ki…

…A Tisza Kálmánnal uralomra jutott reakciós junkerpolitika a kiegyezést egyre inkább olyan alkotmánybiztosítéknak tekintette, mely a nemzetiségi népet örökös kiskorúságban tartja, a nemzetiségi középosztályt pedig, mint megbízhatatlan irredentista elemet, tartósan kirekeszti az állami hatalomból és a vármegyei szinekúrákból „a megbízható, hazafias nemzetfenntartó" elemek – értsd a nagybirtok s fôleg a gazdaságilag lehanyatlott nemesi középbirtok, a dzsentri és plutokrata meg intellektüel szövetségesei számára.

…Valóban a dunai és a Balkán-népek sorsa a háború után attól függ, hogy a történelmi erôk a Monarchia fennmaradása mellett döntenek-e. De ha egyszer valaki átlátja a Monarchia létjogosultságának bensô logikáját, ami semmi egyéb, mint oly népek kooperációja, melyek egyedül képtelenek volnának helyüket megállni a germánság és a keleti szlávság kettôs nyomása alatt – és ez az álláspont, melyre úgy látszik, immár Wilson elnök és Lloyd George is eljutottak –, akkor legyen elég bátorsága egy további lépés megtételére és annak felismerésére, hogy ennek az új monarchiának, a dunai egyesült államoknak a léte összeegyeztethetetlen a délszlávság feldarabolásával és a lengyelség alapvetô részeinek széttagoltságával…

…A Monarchiának öt oly nemzete van, mely mindenben megfelel a történet-politikai individualitás kritériumainak: a magyar, a német, a lengyel, a cseh és a horvát-szerb. Mindegyiknél megvan a többé-kevésbé zárt telepterület, elegendô számú és kulturális súlyú népesség önálló nemzeti lét folytatására, a történelmi öntudat kontinuitása. Az egyes államok területeinek megszabásánál a lehetôségig figyelembe veendôk a történelmi keretek, a szilárd geográfiai határok, a gazdasági egymásrautaltság. Emellett arra kell törekedni, hogy az illetô nemzet a maga területén lehetôleg kompakt többségben maradjon s ott, ahol nyomósabb érdekek nem kívánják, ne terheltessék meg túl nagy nemzetiségi kisebbségek által…

…Ez az új demokratikus konföderáció, mely történelmileg, fajilag, vallásilag és kultúrfokban oly heterogén részekbôl alakulna meg, a jövôben sem nélkülözhetné azt az összefűzô és kiegyenlítô erôt, melyet egy szigorúan alkotmányos dinasztia nyújt, amelynek sorsa évszázadok óta összeforrt az állam fejlôdésével. A polgári köztársaság még …sok veszélyt rejt magában. …az elnökválasztás meg-megújuló izgalmaival a kétségtelenül még igen soká nagyon erôs szeparatisztikus tendenciákat erôsítené és élezné ki. Ehelyett egy szigorúan alkotmányos királyi hatalom a nemzeti egyensúly és a nemzetiségi védelem egyik hatékony biztosítéka lehetne…

A legtöbb ember függetlenségen valami gazdasági és politikai teljes izolációt ért egész Európával szemben, idehaza pedig a magyarságnak még korlátlanabb és utrirozottabb uralmát a nemzetiségekkel szemben.

Ámde az ilyen koncepció a huszadik század adott realitásai mellett nem függetlenség többé, hanem a függetlenség karrikatúrája. Az óriási gazdasági és politikai integrációk korában egy ilyen izolált Magyarország csak a nyomorúságos vazallus Pufferstaat életét folytathatná…

E célok elérésére nem az elzárkózás, az izoláció és a kényszer-asszimiláció vezet, hanem a népek ama szabad szövetségi rendszere, az a monarchikus Svájc, mely egyedül oldhatja meg a dunai és a balkáni népek nagy sorsdöntô feladatait, melyekre nézve az ésszerű végcél nem az osztrák-németségtôl való elválás, hanem megszüntetése minden olyan politikai, vagy gazdasági privilégiumnak, mely nem egy nép természetes elônyeibôl, hanem régi megmerevedett hatalmi pozícióiból következik.

A magyar, a cseh, a lengyel, a délszláv, sôt az osztrák-német függetlenségi gondolatban nem a külön államiság és önálló hadsereg a punctum saliens (ez inkább csak külsô formája, szimbolikus kifejezése a nagy belsô lényegbeli átalakulásoknak), hanem az a törekvés, hogy a népszövetség minden alkateleme a saját maga ura, a maga szerencséjének kovácsa legyen s ne ismerjen maga felett semmi olyan hegemóniát, mely nem valódi, természetes erkölcsi, szellemi vagy gazdasági fölénybôl következik.

Vagyis a régi monarchiának inkább mechanikus és dinasztikus összetételét organikussá és demokratikussá kell tenni korunk uralkodó eszméinek megfelelôen. A Kelet és Nyugat határán elterülô, oly természetes és szükséges birodalmat többé nem lehet puszta dinasztikus és katonai erôkkel összefogni, mint a középkori államszerkezetek mellett, hanem kizárólag az itt élô népek spontán készsége és vidám kooperációja alapján.

A magyar függetlenségnek csak egy ilyen népszövetségen belül lehet józan értelme… Nyugat és Kelet rivális befolyásainak határállomásán.