AZ EURÓPAI EGYÜTTMűKÖDÉS FOLYÓIRATA - MEGJELENIK NEGYEDÉVENTE
45.

„KUPKA MŰTERMÉBEN
MINDENT MEGÉRTETTEM…”
Beszélgetés Meda Mládkovával

– Az ön gyűjteményébôl december közepétôl február közepéig kiállítás nyílik a budapesti Ludwig Múzeumban és a Közép-európai Kulturális Intézetben. FrantiŠsek Kupka festményei és Otto Gutfreund szobrai évek óta járják a világot. Fel tudná sorolni a korábbi állomásokat?
– A gyűjteményem elôször Prágában volt látható, négy évvel ezelôtt. Aztán a bécsi Albertina tűzte programra, ez volt a legjobban sikerült kiállítás, aztán a müncheni Haus der Kunstban mutatták be. Ezután Brnóba vittük, majd Pozsonyba, aztán Finnországba, ahol a kiállítás szenzációszámba ment. A finn nagykövet jött el Prágából, hogy megnyissa a kiállítást, és mondhatom, tele volt velünk a helyi sajtó. Most ŠCesk´y Krumlovban van, majd jövôre a madridi Reina Sofiában kap helyet, ahol, reméljük, hasonló fogadtatásban lesz része.
– Hol lesz a végállomás? A hírek szerint Prágában múzeum épül, hogy befogadja a gyűjteményt. Tudna mesélni a múzeum alapításáról, és annak körülményeirôl?
– A végállomás természetesen Prága lesz, de minden bizonnyal késôbb is fog utazni a kollekció. Április végére, május elejére készen lesz a prágai múzeum, de még száradniuk kell a falaknak. Ez egy XIV. századi malom épülete, és a helyrehozatala komoly építészeti és politikai vitát váltott ki. Én ragaszkodtam az üvegtetôhöz, az építészek azonban hallani sem akartak róla. Végül sikerült meggyôznöm a kultuszminisztert, Pavel Dostált, aki kijárta az üvegtetô engedélyezését. A 122 millió koronába kerülô helyreállítás költségeit a prágai városháza és a Mládek alapítvány közösen állta. A gyűjteményem egy részét tulajdonképpen Prágának ajándékoztam cserébe a malom ingyenes használati jogáért, ami így kilencvenkilenc évre biztosítja a múzeum jövôjét.
– És hogy született a múzeum ötlete?
– Tudja, a férjem nagy hazafi volt, akárcsak én, és megértette, hogy a művészeket segíteni kell, és hitt abban, hogy a nemzet és az ország fennmaradásának kulcsa a kultúra fenntartása. Ha egy nép elveszti kultúráját, megszűnik nemzet lenni. Azért akartam kiállításokat rendezni, hogy bemutassam a cseh művészeket, de saját múzeum nélkül ez lehetetlen volt. A gyűjteményem darabjait apránként vettem meg Csehszlovákiában, Lengyelországban, Magyarországon, és mert akkoriban minden nagyon olcsó volt, meg is engedhettük magunknak, noha nem voltunk gazdagok.
– Hogy tudná összefoglalni pár mondatban a magyar közönség számára Kupka művészettörténeti jelentôségét?
– Valójában ô az absztrakt festészet megalapítója. Az érdekes az, hogy akkor a festészetben a kubista irányzat uralkodott. A realizmus és az impreszszionizmus szintéziseként a kubizmus valójában a figurativitás csúcspontja volt. Kupka azonban másképp gondolkodott. Ô zenei módon akart alkotni, ahogy mondta: a semmibôl teremteni valamit. Egy idôben alkotott kandinszkijjal, az orosz Maleviccsel és a holland Mondriannal, de ôk teljesen más irányból indultak el az absztrakt festésmód felé. Kupka volt az élharcos, ô már sokkal korábban próbálkozott az absztrakcióval. Nem volt épp könnyű dolga, hisz távol a hazájától, Párizsban élt, és amikor elsô festményeit bemutatta, 1910–11–12-ben, a kritika kifejezetten ellenségesen fogadta, majdhogynem száműzték a művészi életbôl, és még szláv származását is felrótták neki. Az egész világ ellene fordult, de neki volt bátorsága bemutatni műveit a kritikusoknak és a közönségnek.
– Kupkát ön tette híressé. Mit vár attól, hogy Prágában most múzeumot nyit a műveinek?
– Ez nem egészen így van. Én ismertem kupkát, és olyan voltam neki, mintha a lánya volnék, nagyon szeretett, de most már inkább ô olyan, mintha a fiam lenne. Megváltoztatta az életemet, az biztos. Én azelôtt nem értettem a modern művészetet. De meglátogattam a műtermét, és számomra akkor nyílt ki a világ. Azelôtt egyszerűen nem fogtam fel a modern képeket. Az egyetemen odamentem a tanáromhoz, hogy segítsen, mert én ezen a képen sem gitárt, sem asztalt nem látok! Azt mondta, hogy menjek el a múzeumba, és csak nézegessem a képeket, egyszóval nem igazán tudott segíteni. Aztán elmentem FrantiŠsek Kupka műtermébe, és ott mindent megértettem, remegni kezdtem, és kérdeznem sem kellett. Azóta imádom a művészetet – azelôtt is szerettem, mint a legtöbb ember, aki szereti a szép képeket, de a művészet igazi izgalmát nem ismertem. Azt az érzést, hogy a jó művészetnek komoly tétje van. Azóta a könnyekig megindít, ha valami igazán megszólít, egy gyönyörű festmény vagy opera. Akkor azonban, amikor Kupkával találkoztam, még nem volt meg a kellô szakmai tudásom, ezért nem tudtam feltenni neki a megfelelô kérdéseket. Ma már nagyon bánom, hogy mindig csak a politikáról beszélgetünk – hisz mindketten csehek voltunk – ahelyett, hogy a művészetérôl faggattam volna. Amúgy nem kupkának nyitottam a múzeumot, korántsem. A múzeumra azért van szükség, hogy a közép-európai művészeket segítsem, hogy megmutathassák magukat. Míg az oroszok mindenhol ott vannak, az önök művészeinek, a mi cseh művészeinknek és a lengyeleknek nem is volt igazán alkalmuk bemutatkozni. Párizsban azt mondtam Dorivalnak, a tanáromnak: „Be fogom bizonyítani, hogy Kupka cseh.” Erre ô: „Hagyjuk meg inkább Párizsnak, különben tönkretesszük.” De én nem hagytam annyiban. Most már mindenki tudja, hogy Kupka cseh, és a csehek büszkék Kupkára, tehát végül nekem lett igazam.
– Hogyan született a gyűjtemény?
– Kupka halálának másnapján Kupka asszony kihozott egy képet a hálószobából, és megkérdezte, tetszik-e. Persze tetszett, erre odaadta. (De mikor elmentem, kért érte 100 dollárt…) Hát így kezdôdött. Nekem amúgy művészettörténészként késôbb is alkalmam volt utazni, mert nem vállaltam állásokat. Nagyszerű ajánlatokat utasítottam vissza amerikai múzeumokban, de tudtam, ha elszegôdöm múzeumigazgatónak, nem lesz többé alkalmam a cseh művészettel foglalkozni. Pedig ez éltetett. Elôször mindig Prágába utaztam, és annyi képet vásároltam, amennyit csak tehettem. És igyekeztem ezeket mindig ki is állítani.
– Mit fog kiállítani a múzeumban, ha elkészül?
– Mindenekelôtt FrantiŠsek Kupka képei lesznek láthatók, de például a cseh Jetelová és jó pár Magyarországon ismeretlen cseh művész mellett Jovánovics György alkotásai is állandó tárlaton lesznek. Az elsô kiállítás, amelyet rendeztem, tisztán figurativ volt, ezért azt szerettem volna, ha a következôn Maurer Dórát és más non-figuratívokat tudok bemutatni, de a férjem súlyosan megbetegedett, meghalt, és nekem nem volt többé erôm és alkalmam, hogy utazzak. De ismerem a magyar, lengyel és közép-európai művészeket, és egy nap még meg akarom valósítani a másik kiállítást, amely a geometrikus stílusban alkotó művészeket mutatná be.

Kovács Katalin–Bart Dániel

Copyright© Európai Utas-2001