AZ EURÓPAI EGYÜTTMűKÖDÉS FOLYÓIRATA - MEGJELENIK NEGYEDÉVENTE
45.
Gutfreund munkái az 1970-es években jelentek meg Jan
és Meda Mládek washingtoni gyűjteményében, bár beszerzésük ötlete jóval
korábban felmerült. Az ötletet két körülmény támogatta.
Amikor Meda Mládková a háború utáni idôszakban megismerkedett Frantisek
Kupkával, és kutatni kezdte műveinek rejtett mélységeit, feltette magának a döntô
kérdést: mi az, ami Kupka nemzetközileg elismert művészetében a cseh kultúrából
és annak gyökereibôl táplálkozik? A kérdésre azután világos választ adott a
Kupkáról adott értelmezésében. Egyúttal gyűjteni kezdte Kupka műveit és
tanulmányait egy idô után férje, Jan hathatós támogatásával , s
amikor már szép gyűjtemény jött össze, felmerült bennük, hogy meg kellene
teremteni a gyűjtemény szobrászati ellenpárját. Választásuk Otto Gutfreundra esett,
akinek mindketten nagy csodálói voltak.
A terv megvalósításához döntô lökést adott egy új és nem várt tényezô, amikor
a Mládek házaspárnak módja volt megtapasztalni, hogy a háború utáni csehszlovák
művészgeneráció milyen nagy tisztelettel néz föl Gutfreund művészetére. Ezekkel a
művészekkel a hatvanas évek végén ismerkedtek meg, amikor az enyhültebb
csehszlovákiai viszonyok megengedték, hogy hazalátogathassanak szülôföldjükre, és
ugyanakkor ez a nemzedék az elnyomás évei után műveivel megjelenhessen a
nyilvánosság elôtt. Ez a generáció Gutfreundban a cseh és a közép-európai
avantgárd kialakulásának meghatározó alakját látta. Mindenekelôtt kubista és
expreszszionista szobrászata hatott rájuk ösztönzôleg, de nem becsülték le polgári
periódusát és absztrakció felé hajló végsô szakaszát sem. Szakadatlan művészi
keresése, gondolkodásának lankadatlan bátorsága olyan példa volt számukra, amely
arra intett, hogy a kifejezés finomságának kutatását hassa át a morális és
művészi felelôsség, a demokratikus polgár elvi álláspontjának vállalása
vagyis mindaz, ami miatt az uralkodó ideológusok mind a náci megszállás alatt, mind a
kommunista rezsimben elutasították Gutfreund művészetét. Gutfreund e posztumusz
tekintélye, amelyet a fiatal cseh és szlovák művészek körében élvezett, a Mládek
házaspárt végleg megerôsítette abban, hogy jól választottak. És döntésükkel
együtt járt az az elhatározás is, hogy gyűjtésüket kiterjesztik a háború utáni
nemzedék műveire is, amelyek, amint meggyôzôdtek róla, állják az
összehasonlítást más országok kortárs műveivel. Ebben az összefüggésben
Gutfreund és Kupka úgy jelent meg, mint a közép-európai avantgárd vezetô
művészei, akik méltán reprezentálják az egész mozgalmat.
Önarckép 1912, Hamlet-torzó,Verekedok 1924
Kubista büszt, 1913-1914
Részlet Jirí etík írásából, mely a szobrok pozsonyi, illetve Cesky Krumlov-i kiállításának katalógusában jelent meg.
Copyright© Európai Utas-2001