AZ EURÓPAI EGYÜTTMűKÖDÉS FOLYÓIRATA - MEGJELENIK NEGYEDÉVENTE
45.

Otto Gutfreund
1889-1927

Gutfreund munkái az 1970-es években jelentek meg Jan és Meda Mládek washingtoni gyűjteményében, bár beszerzésük ötlete jóval korábban felmerült. Az ötletet két körülmény támogatta.
Amikor Meda Mládková a háború utáni idôszakban megismerkedett FrantiŠsek Kupkával, és kutatni kezdte műveinek rejtett mélységeit, feltette magának a döntô kérdést: mi az, ami Kupka nemzetközileg elismert művészetében a cseh kultúrából és annak gyökereibôl táplálkozik? A kérdésre azután világos választ adott a Kupkáról adott értelmezésében. Egyúttal gyűjteni kezdte Kupka műveit és tanulmányait – egy idô után férje, Jan hathatós támogatásával –, s amikor már szép gyűjtemény jött össze, felmerült bennük, hogy meg kellene teremteni a gyűjtemény szobrászati ellenpárját. Választásuk Otto Gutfreundra esett, akinek mindketten nagy csodálói voltak.
A terv megvalósításához döntô lökést adott egy új és nem várt tényezô, amikor a Mládek házaspárnak módja volt megtapasztalni, hogy a háború utáni csehszlovák művészgeneráció milyen nagy tisztelettel néz föl Gutfreund művészetére. Ezekkel a művészekkel a hatvanas évek végén ismerkedtek meg, amikor az enyhültebb csehszlovákiai viszonyok megengedték, hogy hazalátogathassanak szülôföldjükre, és ugyanakkor ez a nemzedék az elnyomás évei után műveivel megjelenhessen a nyilvánosság elôtt. Ez a generáció Gutfreundban a cseh és a közép-európai avantgárd kialakulásának meghatározó alakját látta. Mindenekelôtt kubista és expreszszionista szobrászata hatott rájuk ösztönzôleg, de nem becsülték le polgári periódusát és absztrakció felé hajló végsô szakaszát sem. Szakadatlan művészi keresése, gondolkodásának lankadatlan bátorsága olyan példa volt számukra, amely arra intett, hogy a kifejezés finomságának kutatását hassa át a morális és művészi felelôsség, a demokratikus polgár elvi álláspontjának vállalása – vagyis mindaz, ami miatt az uralkodó ideológusok mind a náci megszállás alatt, mind a kommunista rezsimben elutasították Gutfreund művészetét. Gutfreund e posztumusz tekintélye, amelyet a fiatal cseh és szlovák művészek körében élvezett, a Mládek házaspárt végleg megerôsítette abban, hogy jól választottak. És döntésükkel együtt járt az az elhatározás is, hogy gyűjtésüket kiterjesztik a háború utáni nemzedék műveire is, amelyek, amint meggyôzôdtek róla, állják az összehasonlítást más országok kortárs műveivel. Ebben az összefüggésben Gutfreund és Kupka úgy jelent meg, mint a közép-európai avantgárd vezetô művészei, akik méltán reprezentálják az egész mozgalmat.

Önarckép 1912, Hamlet-torzó,Verekedok 1924

Kubista büszt, 1913-1914

Részlet Jirí Šetík írásából, mely a szobrok pozsonyi, illetve Cesky Krumlov-i kiállításának katalógusában jelent meg.

Copyright© Európai Utas-2001