AZ EURÓPAI EGYÜTTMűKÖDÉS FOLYÓIRATA - MEGJELENIK NEGYEDÉVENTE
45.
Christoph Pan
KISEBBSÉGI PROBLÉMÁK KÖZÉP-EURÓPÁBAN
Az együttműködés lehetôségei
Az elmúlt tíz év alatt meglepôen dinamikus fejlôdés ment végbe a
kisebbségvédelem területén, az empíriának azonban egyértelműen kevés figyelem
jutott e fejlôdés során. Ezt a hézagot igyekezett pótolni az Európa
népcsoportjairól nemrég kiadott kézikönyv.1 Kiderül: a kisebbségkutatás még
rengeteg meglepetést tartogat, ennélfogva éppen olyan izgalmas, mint amilyen sokszínű
lehet.2
A kisebbségi kérdés
Közép-Európában
Európában több mint háromszáz pontosan: 307 népcsoport él,3
melyekhez együttvéve több mint 103 millió ember tartozik. Ez azt jelenti, hogy minden
hetedik európai valamilyen népcsoport tagja. A bô háromszáz népcsoportnak több mint
a fele, 166 népcsoport Közép-Európában honos amennyiben elfogadjuk, hogy
Közép-Európa a Közép-európai Kezdeményezés 17 tagországával azonos.4
Mindebben az a meglepô, hogy ez a szám sokkal nagyobb, mint a korábban feltételezett,
hiszen a felmérésre tett legutóbbi kísérletkor, harminc évvel ezelôtt mindössze 90
népcsoportot számoltak össze egész Európában, melyekhez együttvéve 38 millió
ember tartozott.5
Honnan ez a hirtelen gyarapodás? Több okot is megnevezhetünk:
1. Az információtechnika rohamos fejlôdésének köszönhetôen Európában sokkal
átláthatóbbá váltak a politikai és demográfiai struktúrák, így nyomára
bukkantak olyan népcsoportoknak is, melyek létezésérôl eddig csak keveset vagy semmit
nem tudtak.6
2. A demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság oltalma alatt számos kisebbségnek
és tagjaiknak sikerült visszatalálniuk identitásukhoz.7
3. Jelentôsen megnôtt az államok száma: Európa 45 államából 14 csak az elmúlt
két évtized során jött létre vagy alakult újjá. Ez az európai államok
egyharmada,8 s ezeknek az államoknak a területén él az európai kisebbségeknek közel
a fele: 142 népcsoport.9
Így egész Európára nézve elmondható és belátható, amit Ausztriában és
Magyarországon már régóta tudnak, nevezetesen, hogy minden új állammal aránytalanul
nô a kisebbségek száma, ezért az új államok létrehozása önmagában nem lehet
alkalmas eszköz a kisebbségi kérdés végleges megoldására. A korszerű
kisebbségvédelem útját ily módon az államok területi integritásának megôrzése
mellett, az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság keretei között kell
keresnünk, anélkül hogy az államhatárokat megkérdôjeleznénk kivált, hogy
ezek jelentôsége az Európai Unión belül amúgy is mindinkább a közigazgatási
határok szerepére redukálódik.
Az empirikus adatok összességükben figyelemre méltó felvilágosítással szolgálnak
Európa etnikai és nyelvi szerkezetérôl. Csak néhány mozzanatot emelnék ki:
a) Közép-Európa valamennyi állama etnikailag többszínű lakossággal rendelkezik, s
a területükön élô 166 népcsoport/kisebbség Európa népcsoportjainak több mint a
felét képviseli.
b) Az egyes közép-európai országokban négytôl huszonegyig terjed a népcsoportok
száma. A legtöbb 21 népcsoport Ukrajnában él, utána Románia
következik 19 népcsoporttal. Albánia, Bosznia és Szlovénia csak négy-négy
népcsoportnak ad otthont, míg a középmezônyt Bulgária, Olaszország, Jugoszlávia
és Magyarország képviseli a maga tucatnyi népcsoportjával.
c) Az egyes országokban nagyon különbözô a népcsoportoknak az összlakossághoz
mért aránya is: néhány százaléktól egyharmadig vagy mindenekelôtt
Moldáviában, Jugoszláviában és Macedóniában még tovább terjedhet.
d) Romák 15, németajkú kisebbségek 11, zsidó kisebbségek pedig 10 közép-európai
állam területén élnek. Zsidók természetesen mindenütt élnek Közép-Európában,
de mivel sok esetben vallási közösségnek, nem pedig kisebbségnek tekintik magukat,
így kisebbségként mért számuk elmarad a romáké és a német ajkú népcsoportoké
mögött.
e) A kisebbségi probléma erôsen érinti az ukránokat is, akik 9 állam területén
alkotnak kisebbséget. Utánuk a magyarok és horvátok következnek, akik nyolc-nyolc
államban élnek kisebbségben, míg az oroszok 6, a szerbek és a szlovének pedig
55 közép-európai országban képeznek nemzeti kisebbséget.
f) Szembeötlô, hogy az angolok és a norvégek egyáltalán nem alkotnak kisebbséget
hazájukon kívül, a spanyolok egyedül Portugáliában, a franciák pedig csak
Svájcban, Belgiumban és Olaszországban, ahol mindenütt államalkotó nemzetiségként,
és semmiképp sem diszkriminált kisebbségként élnek. Ez magyarázattal szolgálhatna
arra, hogy a nagy nyugat-európai nemzetek, mint Franciaország, Nagy-Britannia és
Spanyolország miért viseltettek olyan csekély megértéssel a kisebbségi kérdés
iránt.
A kisebbségvédelem:
európai feladat
Európa gazdagsága kultúráinak és nyelveinek sokszínűsége. Ha így nézzük,
Európa, de fôleg Közép-Európa végtelenül gazdag. E gazdagság ugyanakkor nem
csekély veszélyforrást is jelent, fôleg, ha az egyes nemzetiségek nem tudnak
békében együtt élni. Ez pedig akkor következik be, amikor egyenjogúság helyett az
(etnikailag) erôsebbik jogát gyakorolják, s a többségi népek túlszavazzák,
diszkriminálják és létükben fenyegetik a kisebbségeket. A személyek emberi jogok
által szavatolt egyenjogúságát ezért ki kell egészíteni a népek és etnikumok
egyenjogúságának elvével Európában ez az elv a két világháború közötti
korszakig még mindenképp szalonképes volt.
Az 1989/90-es európai fordulat új, az európai kisebbségvédelem rendszerére nézve
kedvezô dinamizmust indított el. Az elsô fontos impulzusokat az EBEÉ-folyamat,
legfôképp a Koppenhágai dokumentum (1990 június) adta meg. Ez rámutat, hogy az
etnikai, kulturális, nyelvi vagy vallási kisebbségek oltalomra szorulnak, és
követelményként rögzíti, hogy az államoknak védelmezniük és segíteniük kell e
kisebbségek identitását. A kisebbségi jogoknak a Koppenhágai dokumentumban
öszszeállított katalógusa amiatt bír olyan nagy jelentôséggel, mert ez volt az
elsô eset, amikor az államok nagyobb, több mint harminc tagú csoportja egy nemzetközi
jogilag messzemenôen szabályozatlan területen, a kisebbségeket illetôleg egységes
elvekben és normákban állapodott meg. Az EBEÉ-folyamatnak ez az eredménye10
kötelezô jogi érvénnyel nem bír ugyan, politikai irányelv-jelleggel viszont igen.
Az Európa Tanács 1993. októberi, bécsi csúcsértekezlete aztán a kisebbségek
védelmének négy részbôl álló rendszere felé vitte tovább a fejlôdést; ebbôl
két rész már megszületett, a harmadik részrôl fel kell frissíteni a
tárgyalásokat, a negyedik résznek pedig még komoly politikai akadályokat kell
leküzdenie. Ez a négy rész konkrétan: 1. a nyelvek chartája, 2. a keretegyezmény, 3.
a katalógushoz fűzendô kiegészítô jegyzôkönyv és 4. egy majdani
autonómia-egyezmény.
1. A regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját több éven át tartó,
szívós fáradozások után 1992 júniusában fogadta el az Európa Tanács, s végül
1998. március 1-jén léphetett hatályba. A chartát eddig 27 ország írta alá,11
közülük 13 pedig ratifikálta is12 (2001. május 11-i állapot).
2. Az Európa Tanács 1994 novemberében elfogadott keretegyezménye a nemzeti
kisebbségek védelmérôl 1998. február 1-jén lépett hatályba, és eddig 34 ország
ratifikálta. További hét ország aláírta, de még nem ratifikálta13 (2001. május
11-i állapot).
A keretegyezmény
megvalósítása és az együttműködés lehetôségei
Az Európa Tanács két éve hatályba lépett keretegyezménye a nemzeti kisebbségek
védelmérôl a kisebbségek védelmének elsô nemzetközi jogi segédeszköze, s
érvényességének hatósugara immár 34 országra terjed ki közöttük Belaruszt
kivéve valamennyi közép-európai országra.
Néhány országban így Görögországban, Lettországban, Hollandiában és
Portugáliában még eztán fogják ratifikálni és hatályba léptetni az
egyezményt.
Franciaország és Törökország viszont elvi megfontolásokból elutasítja az
egyezményt, e két ország államdoktrínája ugyanis hivatalosan nem tud
kisebbségekrôl, hanem csupán regionális nyelvek vagy regionális tájszólások
beszélôirôl.
Az Európa Tanács kontrollmechanizmusa lassan kezdi éreztetni a hatását. E mechanizmus
elsôsorban a keretegyezmény megvalósításáról szóló jelentésekbôl áll, melyeket
hatályba lépése után egy évvel kell elkészíteniük az országoknak.14 Eddig 28
ország vállalta ezt a kötelezettséget, közülük 22 teljesítette, 6 még adós a
beszámolóval (2001. április 10-i állapot).15
Az eddig benyújtott 22 jelentés közül 3 idôben érkezett meg (Csehország,
Liechtenstein, San Marino)16, 19 pedig átlagosan közel hét hónap késéssel. A
késések ideje két héttôl (Ciprus, Finnország) egy-három hónapon át
(Horvátország, Dánia, Németország, Magyarország, Olaszország, Málta, Oroszország,
Szlovákia, Egyesült Királyság) több mint két évig (Spanyolország) terjed.
Az eddigi eredmény tehát a következô: az aláíró országoknak jó háromnegyede,
habár részben jelentôs késéssel, eleget tett országjelentés iránti
kötelezettségének, szűk egynegyedük még adós vele.
További hat államnak (Bosznia, Svédország, Litvánia, Azerbajdzsán, Lengyelország
és Jugoszlávia) 2001 ôszéig, illetve 2002 tavaszáig kell benyújtania
országjelentését.
E nemzetközi jogi kötelezettség tartalmi oldalát vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a
beérkezett országjelentések minôsége igencsak eltérô, részben kiváló, részben
viszont nagyon fogyatékos, és sok esetben szembeötlô az igyekezet, hogy az illetô
ország a lehetô legjobb fényben tüntesse fel magát, a meglévô problémákon pedig
különösebb teketória nélkül átlépjen.
Pozitív jelként értékelendô, hogy vannak országok (például Finnország vagy
Magyarország), melyek kisebbségeiket gyakorlatilag egyenrangú partnerként vonták be
az országjelentés kidolgozásába. Más országok (például Dánia, Németország,
Olaszország és Ausztria) legalábbis kikérték kisebbségeik tanácsát az
országjelentés megfogalmazásakor, s a jelentésbe bevették kisebbségeik eltérô
álláspontjait is.
A 21 országjelentés elsô, elôzetes kiértékelésébôl már kihámozható néhány
fontos felismerés, nevezetesen:
a) az országoknak mintegy a fele immár szemmel láthatólag nem ódzkodik hagyományos
kisebbségeinek elismerésétôl, s arról számol be, hogy a következô népszámlálás
során szeretné számba venni állampolgárainak etnikai vagy nyelvi hovatartozását is.
Egy ország (Finnország) egyenesen odáig megy, hogy az eddig elismert kisebbségeken
kívül még további háromnak létjogosultságot kíván adni (oroszok, zsidók,
tatárok).
b) Az országok háromnegyede idôközben megteremtette a kisebbségek
nemdiszkriminálásához, valamint törvény elôtti formai egyenlôvé tételükhöz
szükséges jogi feltételeket, még akkor is, ha a megvalósítás és
különösen a roma kisebbség tekintetében még van mit pótolni.
c) Az államoknak ugyanakkor csak az egynegyede rendelkezik a kisebbségeik tényleges
egyenlôvé tételét, illetve az esélyegyenlôségüket szavatoló jogi alapokkal.
d) Igen sok még a kívánnivaló a hivatalos és bíróság elôtti kisebbségi
nyelvhasználatot illetôleg, akár azért, mert a megfelelô jog csak néhány
kisebbséget illet meg, akár azért, mert csak nemrég teremtôdtek meg az ehhez
szükséges jogi alapok, s alkalmazásuk még várat magára.
e) A kisebbségi nyelv oktatását, illetve a kisebbségi nyelven való oktatást
egyelôre csak az országok negyede szavatolja, a túlnyomó többség esetében ma még
hiányoznak a jogi alapok, vagy ha megvannak, fogyatékos az alkalmazásuk.
f) Jobb a helyzet az egyesülési jogot illetôleg: ezt a beérkezett jelentések
háromnegyede szavatoltnak mondja.
g) 21 ország közül 20-ban már jóformán semmilyen gondot nem okoz a kisebbségek
tagjainak az a joga, hogy saját etnikai, kulturális vagy nyelvi csoportjuk más
tagjaival vagy szervezeteivel az országhatárokon át akadálytalanul kapcsolatot
teremtsenek és ápoljanak.17
h) Az országoknak egyelôre csak a harmada szavatolja többé-kevésbé az információ
jogát, nevezetesen a kisebbségek egyenjogú hozzájutását a médiához s még
ezek az országok sem valamennyi kisebbségük számára.
i) Úgy látszik, hogy néhány élen haladó országtól eltekintve komolyabb gondok
vannak, ami a kisebbségek politikai képviseletét, a saját ügyeikben való
együttdöntési jogukat, autonómiájukat és a kisebbségspecifikus jogvédelmet illeti
például a kisebbségi ombudsman formájában, amilyennel eddig csak egyetlen
ország, nevezetesen Magyarország rendelkezik.
Az utóbbi évek fejleményeit szem elôtt tartva megjegyezhetjük, hogy sok országban
csak a kilencvenes években indult meg a kisebbségek védelmét szolgáló
törvényhozás, amely így még rövid múltra tekinthet vissza, csak fokozatosan
ültethetô át a gyakorlatba, és még bizonyítania kell életképességét.
Ilyeténképp egy folyamat elejérôl, nem pedig a végérôl van szó. Eképp
feltétlenül jogos a helyzet fokozatos javulásában reménykednünk kivált, ha
szorosabbá válik az országok közötti együttműködés. Ez az együttműködés nem
csupán szükséges és hasznos, de egyenesen kézenfekvô is: hiszen lényegében
néhány kivételtôl eltekintve valamennyi országnak ugyanazokkal a törvényhozási
gondokkal kell megküzdenie. S a kölcsönös információ- és tapasztalatcsere csak
segíthetné és gyorsíthatná ezt a folyamatot.
Itt pedig érdekes munkaterület adódik Közép-Európa számára. Éppen a
közép-európai országok egyike-másika (például AusztriaMagyarország) a
népcsoportok védelmének bevált hagyományára tekinthet vissza, vagy olyan sikeres
problémamegoldásokat mutathat fel, mint Ausztria és Olaszország: e két országnak
csakugyan sikerült Dél-Tirol vitás kérdését a mintaszerű együttműködés
példájává fejleszteni. A Közép-európai Kezdeményezés munkaközösségével
mindenesetre már létrejött az a struktúra, mely e cél szolgálatába állítható.
Európa népcsoportjai: összegzô áttekintés18
Ország19
|
Lakosság (ezer fô) |
Névadó nemzet (%) |
Népcso- portok száma |
Népcsoportok lélekszáma (ezer fô) |
|
01. Albánia | 1989 | 3.182,4 | 97,4 | 4 | 84,0 |
02. Belgium | 1991 | 9.978,6 | | 4 | 9.113,1 |
03.Bosznia-H | 1994 | 2.900,0 | | 4 | 2.616,1 |
04. Bulgária | 1992 | 8.487,3 | 80,2 | 12 | 1.620,3 |
05. Dánia | 1998 | 5.290,0 | 95,3 | 3 | 123,7 |
06. Németország | 1997 | 82.057,3 | 90,8 | 4 | 152,0 |
07. Észtország | 1998 | 1.453,8 | 65,1 | 11 | 496,7 |
08. Finnország | 1997 | 5.143,3 | 92,7 | 3 | 307,1 |
09. Franciaország | 1990 | 56.577,0 | 85,6 | 7 | 8.133,0 |
10. Görögország | 1991 | 10.259,9 | 97,5 | 7 | 253,0 |
11. Nagy-Britannia | 1991 | 57.411,0 | 94,6 | 5 | 701,3 |
12. Írország20 | 1996 | 3.626,0 | 100,0 | | |
13. Olaszország | 1991 | 57.003,0 | 94,0 | 12 | 2.786,4 |
14. Jugoszlávia | 1991 | 10.394,0 | 62,6 | 13 | 3.363,6 |
15. Horvátország | 1991 | 4.787,2 | 78, | 10 | 703,3 |
16.Lettország | 1998 | 2.458,4 | 55,5 | 10 | 1.071,4 |
17.Litvánia | 1996 | 3.709,0 | 81,4 | 10 | 683,2 |
18. Macedónia | 1994 | 1.936,8 | 66,5 | 5 | 611,6 |
19. Moldávia | 1989 | 4.335,3 | 65.3 | 9 | 1.505,9 |
20. Hollandia | 1990 | 14.952,0 | 92,5 | 3 | 520,0 |
21. Norvégia | 1990 | 4.241,0 | 96,7 | 3 | 85,0 |
22. Ausztria | 1991 | 7.795,7 | 91,2 | 6 | 84,3 |
23. Lengyelország | 1990 | 39.547,0 | 97,2 | 14 | 1.096,4 |
24. Portugália | 1991 | 9.866,0 | 97,3 | 3 | 147,0 |
25. Románia | 1992 | 22.760,4 | 88,3 | 19 | 2.659,9 |
26. Oroszország21 | 1989 | 137.000,0 | 82,4 | 45 | 24.060,3 |
27. Svédország | 1990 | 8.585,9 | 90,4 | 2 | 250,0 |
28. Svájc | 1990 | 6.873,6 | | 4 | 5.554,2 |
29. Szlovákia | 1997 | 5.356,2 | 85,7 | 7 | 750,4 |
30. Szlovénia | 1991 | 1.965,9 | 87,8 | 4 | 14,6 |
31. Spanyolország | 1991 | 38.872,2 | 76,3 | 6 | 8.752,3 |
32. Csehország | 1991 | 10.302,2 | 94,9 | 8 | 494,6 |
33. Törökország | 1990 | 56.098,0 | 86,9 | 11 | 7.339,3 |
34. Ukrajna | 1989 | 51.452,0 | 72,7 | 21 | 13.897,0 |
35. Magyarország | 1990 | 10.365,0 | 89,4 | 13 | 1.096,0 |
36. Belarusz | 1989 | 10.151,8 | 77,9 | 5 | 2.177,7 |
Osszesen | 767.175,2 | 307 | 103.304,7 | ||
Kozép-Európa22 | 249.543,4 | 166 | 35.562,1 | ||
32,5% | 54,1% | 34,4% |
Jegyzetek
1 Christoph PanBeate S. Pfeil: Die Volksgruppen in Europa. Ein Handbuch. Ethnos
56 k., Wien, 2000.
2 A népcsoport [Volksgruppe] és a nemzeti, etnikai vagy nyelvi kisebbség [nationale,
ethnische oder sprachliche Minderheit] fogalmát, hacsak nem jelzem másként,
szinonimaként használom, mégpedig az egyszerűsítés okán. A kisebbség fogalmához a
németben pejoratív konnotáció tapad, a népcsoport fogalma viszont nem fordítható le
egy az egyben más nyelvekre, ráadásul az Európa Tanács áttért arra, hogy az
egyszerűség kedvéért egységesen a nemzeti kisebbség [nationale
Minderheit] fogalmát használja.
3 Népcsoporton [kisebbségen] olyan közösség értendô, mely
számszerűleg kisebb, mint egy ország egyéb lakossága, mely közösség tagjai ennek
az országnak az állampolgárai, akik etnikai, nyelvi vagy kulturális jegyeik révén
különböznek a többi állampolgártól, és megvan bennük az akarat e sajátosságok
megôrzésére (Németországban például ilyenek a dánok, szorbok, frízek és
sinti-romák, akik együtt 150 ezer lelket számlálnak). Nem tartoznak ehhez a fogalomhoz
a vendégmunkások, sem az egyéb bevándorlók, mint a menekültek vagy menedékesek,
akiket olykor új kisebbségként emlegetnek (s akik száma Németországban
például ma meghaladja a hétmilliót).
10 EBEÉ/Koppenhága 1990; EBEÉ-csúcs, Párizs, 1990; EBEÉ Moszkva, 1991.
11 Az aláíró országok: Ausztria, Ciprus, Csehország, Dánia, Finnország,
Franciaország, Hollandia, horvátország, Izland, Liechtenstein, Luxemburg, Macedónia,
Magyarország, Málta, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország,
Oroszország, Örményország, Románia, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szlovákia,
Szlovénia, Ukrajna.
12 Dánia, Finnország, Hollandia, Horvátország, Liechtenstein, Magyarország,
Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Spanyolország, Svájc, Svédország,
Szlovénia.
13 Görögország, Grúzia, Hollandia, Izland, Lettország, Luxemburg és Portugália.
14 A Nemzeti Kisebbségek Védelmérôl szóló Keretegyezmény 24. cikkelyének 1.
bekezdése szerint az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága figyelemmel fogja kísérni
az egyezmény szerzôdô felek általi végrehajtását, akiknek a 25. cikkely 1.
bekezdése szerint a keretegyezmény hatályba lépésétôl számítött egy éven
belül
teljes körű tájékoztatást kell eljuttatniuk az Európa Tanács
fôtitkárához a végrehajtásról.
15 A késlekedôk: Albánia, Bulgária, Írország, Macedónia, Örményország és Svájc
(ez utóbbi viszont még a ratifikálási dokumentum benyújtásakor közölte, hogy már
teljesítette a megfelelô rendelkezéseket).
16 Utóbbi kettô megállapítja, hogy területén nem találhatók a keretegyezmény
értelmében vett kisebbségek.
17 A görögországi török és macedón kisebbség számos tagjának élnek olyan
hozzátartozói a szomszédos országban, akik az 194449-es polgárháború
következtében veszítették el görög állampolgárságukat, s akik ma sem kapnak
beutazási engedélyt Görögországba. Egyes esetekben még olyan leszármazottaktól is
megtagadják a beutazási engedélyt, akik külföldön születtek, és soha nem is
rendelkeztek görög állampolgársággal feltehetôen azért, mert aktív szerepet
vállaltak népcsoportjuk kulturális vagy közéleti tevékenységében (Greek Helsinki
Monitor et Minority Rights Group Greece: Greece. Report about Compliance with the
Principles of the Framework Convention for the Protection of National Minorities. 1999,
52. sk 1.).
18 Lásd 1. jegyzet.
19 Az egymilliósnál kisebb lélekszámú kisállamok (Andorra, Ciprus, Izland,
Liechtenstein, Luxemburg, Málta, Monaco, San Marino, Vatikán) nélkül.
20 Írország speciális eset, amennyiben ír és gael ajkú lakói a névadó nemzet
részét képezik, így pedig tiszta nyelvi kisebbséget képviselnek. A névadó nemzet
aránya emiatt közel 100 százalék.
21 Csak az európai rész (az Uráltól nyugatra).
22 A Közép-európai Kezdeményezés 17 tagországa.
Adamik Lajos fordítása
Copyright© Európai Utas-2001