AZ EURÓPAI EGYÜTTMűKÖDÉS FOLYÓIRATA - MEGJELENIK NEGYEDÉVENTE
47.

Kovács István

A HELY SZELLEME

A SZCZAWNICAI GYÓGYFÜRDÕ ÉS SZALAY JÓZSEF EMLÉKTÁBLÁJA

 a cikk nyomtatása

Az elmúlt három esztendõben nem egyszer kaptam felkérést, hogy legyek valamilyen kulturális rendezvény vagy tudományos tanácskozás védnöke. A legmegtisztelõbbnek talán az mondható, amelynek feladója Krzysztof Pendered volt. Eszembe jutott ugyan általános iskolai énektanárom, aki váratlanul kipenderített az énekkarból, mondván, hogy évek óta ezt a hangot keresi... A diplomáciai elõírásoknak megfelelõen - természetesen - elvállaltam a zenei fesztivál védnökségét - krakkói fõkonzultársaim társaságában.

2000 májusában, elõbb szóban, majd írásban kerestek meg azzal a kéréssel, hogy legyek védnöke és elõadója a Szczawnicában Az Árvától a Pieniny-hegységig húzódó lengyel-magyar határvidék a XlX. századharc és a XX. század elején címmel rendezendõ konferenciának. E kérésnek végre, a hozzáértés tudatában, õszinte örömmel tettem eleget. Ráadásul a Barbara Weglarz asszony elnöksége alatt mûködõ Szczawnicát Fejlesztõ Társaság ennek az ünnepi szimpóziumnak megrendezésével kívánt az ezredik évforduló alkalmából a keresztény magyar állam alapítására emlékezni. Erre a lengyelek részérõl egyáltalán nem meglepõ gesztusra nem az kötelezte õt, hogy a fürdõ városka a hajdani lengyel-magyar határtól kõhajításnyira fekszik, hanem az, hogy a Szandec-földön található Szczawnica magyar embernek köszönhette városi létét és felvirágzását - a konferencia címében jelzett idõszakban. A helységrõl ugyan oklevélben 1350-ben történik elõször említés, de a Szandec-földet és a Pieniny-hegyvidéket Szemérmes Boleszló, újlengyelhoni herceg már 1257-ben feleségének, az 1999-ben Ószandecben szentté avatott Kingának, IV. Béla lányának adományozta. Ez azt jelenti, hogy a savanyú vízforrásait nevében is õrzõ és hirdetõ Szczawnica, ha kezdetben vékony szálon is, ide s tova hét és félszázad óta kötõdik a vidék magyar történelmi hagyományaihoz, legendáihoz.

Hogy a helységet gyógyhatású vizei mellett a táj különleges szépsége tette közismertté, arról a 2000 szeptemberében megrendezett tudományos tanácskozás idején gyõzõdhettem meg. A fenyegetõen széles medrû, de az év nagy részében keskeny folyású patak, a Dunajecbe torkolló Grajcarek fölött a Palenica 711 méteres magaslatán láthattam a teremtés kezdetének gigantikus emlékmûvét, a világmindenség pereméig inkább szelíden, mint riasztóan egymásra torlódó hegyeket, hegyvonulatokat, amelyeket az idõtlenség és határtalanság egymást átható hangulatában a Teremtõ mozdulatával simogathatna meg az ember. Szczawnica azóta is ennek a látványnak, érzésnek lefényképezhetetlen hangulatát hívja elõ bennem.

A konferencián a címben megjelölt régiókhoz kötõdõ magyar családok-a podwilki Divékyek, a zakopanei Homolácsok és a szczawnicai Szalayak megismerése jelentette a "fenyvesektõl vadregényes tájakat" beoltó, nemesítõ szellemi élményt. Különösen az ifjabb Szalay József alakja ragadott meg, aki rõl az 1960-as években Lengyelországot felfedezõ autóstopos útjaim során már hallottam. A bujdosó fejedelem nyomán Gdanskig-Danckáig-történõ utazás ugyanis kötelezõen szerepelt minden magára valamit adó, Lengyelországot járó magyar fiatal útitervében... A dunajeci tutajozás azonban valahol Zakopanétól keletre, vagyis nem is olyan messze az autóstopos starthelytõl, megvalósíthatatlan álomnak tetszett... jóllehet, a legendabeli vízitúra összefüggött valami Szalay nevû magyar emberrel.

Hogy Szalay magyar volt, sõt "ízig vérig magyar", azt a lengyelek húzták alá - sajátos büszkeséggel -, ha neve, tevékenysége szóba került. Szczawnicában Teresa Bielawska tartott róla elõadást "Szalay József, a szczawnicai gyógyfürdõhely megalapítója és létrehozója" címmel. Kötetben is közzétett tanulmányából kiderül, hogy Szalay József nagyszülei Lengyelország elsõ felosztása után, az 1770-es évek elején kerültek Gácsországba, ahol a bécsi kormánynak a Habsburg Birodalom megnagyobbodott részében, a Galíciai Királyságban udvarhû hivatalnokok nagy tömegére volt szüksége.

A Csehországból, Magyarországról Galíciába betelepített hivatalnokok leszármazottaiból többnyire jó lengyel hazafiak lettek. Így történt ez a Szalayak esetében is. Szalay József nagyszülei Kelet-Galíciban telepedtek le, az unoka, akinek az édesanyja lengyel volt, az itteni Drohobyczban született 1802-ben. Miután az osztrák hatóságok a Kamarabirtokok igazgatósága címen az ószandeci királyi birtokok felügyeletére új hivatalt hoztak létre, a Szalay család a Nowy Targ és Újszandec között fekvõ Kamienicába, vagyis a Szepesség közelébe költözött át. Ennek következtében idõsebb Szalay József a híres podolini piarista gimnáziumba járathatta a fiát. Közben az apa, akit császári-királyi biztossá neveztek ki Lembergbe, jelentõs jövedelemre tett szert, s így becsvágyó felesége ösztökélésére birtokokat vásárolhatott a czorsztyni sztarosztaságban. 1829-ben a gyógyforrásairól ismert Szczawnicát is megvette. 1842-ben, kilenc évvel az idõsebb Szalay József halála után - anyai rábeszélésre-ifjabb Szalay József vette át a szczawnicai birtokot, s a bírói poszt betöltését is elvállalta.

Az egykori podolini diákról kiderül, hogy nemcsak képzett hivatalnok, építésztalentummal, parktervezõ, környezetalakító fantáziával is megáldott menedzser, aki ráadásul képzõmûvésznek se akárki... Szczawnica két évtizeden belül a Monarchia legismertebb fürdõvárosainak szintjére emelkedik, s palackokban árusított ásványvizei is mind keresettebbek lesznek. A város meghatározó része - a szocialista korszak ormótlan monstrumaitól eltekintve - ma is Szalay József szellemujjának nyomait viseli magán.

Cyprian Kamil Norwid, Henryk Sienkiewicz, Jan Matejko, Bolestaw Prus egyaránt hosszabb idõket töltöttek hangulatos üdülõiben, ivócsarnokaiban, a szakadó esõben is bejárható fedett sétányain. A fáraó világhírû írója gyakran panaszkodott arra, hogy a vándorzenekarok reggeltõl éjfélig húzzák a magyar csárdást. Nem csak azért, hogy a magyar fürdõzõk kedvében járjanak. Hogy ilyenek is szép számmal idõztek Szczawnicában, arra bizonyság a régi temetõ egy-egy még magyar feliratú sírköve.

1872-ben Krakkóban megalakult a Lengyel Tudományos Akadémia. A négy évvel késõbb elhunyt Szalay József - bizonyos megkötésekkel - e tudós társaságra íratja birtokát. A bõkezû mecénás portréja ma is látható az 1990-ben negyven évig tartó kényszerszünet után - feltámasztott Akadémia érdemdús férfiúinak arcképcsarnokában. A festmény felsõ sarkát díszíti a Szalayak Nagy Ivánnak a Magyarország családai... címû munkájából ismert címere.

Vannak izgalmas pillanatok, amikor hivatallal rendelkezõ ember, aki nem született hivatalnoknak- anyagiak híján is - csak pénzzel megvalósítható ígéret megtételére kényszerül... Nagy nyilvánosság elõtt. Vagyis azon kaptam magam, hogy a szczawnicai lengyel millenniumi rendezvény záróünnepségén bejelentem: a konferencia anyagát köz zétevõ kötet bemutatása alkalmából a krakkói magyar fõkonzulátus emléktáblát állít Szalay József tiszteletére... Tudat alatt nyilván arra gondoltam, hogy a lengyel nyelvû kiadványból anyagiak híján nem lesz semmi. Aztán 2002 márciusában tanulmányom korrektúrájával együtt híre érkezett annak, hogy a kötet Szalay József születésének 200. évfordulója alkalmából, de a halála napján, május 11-én megjelenik, és ez alkalomból ünnepséget rendeznek Szczawnicában. "A fõkonzulnak nem kell tovább várakoznia, leleplezheti a táblát..." közölte lelkesen e részben magyar érdekeltségû kulturális vállalkozás szíve-lelke, Barbara Weglarz asszony. Kiderül, a megvalósításra alig több mint másfél hónapom van... Pénzem semmi. A 2001 májusában Tarnówban felépített Bem-Petõfi-emlékpark elõkészületi munkáinak tapasztalatai alapján tudtam, hogy magánszponzorok támogatása jár legkevesebb gonddal és idõvel. Az idõ szûkössége és a választások miatt nem  juthattam el hozzájuk. A Nemzeti Kulturális Örökség Mi nisztériumához fordulok - ölbe tartott lélekkel, ahogy a lengyel mondja a bizonytalanság izgalmáról -, attól tartva, hogy a döntés és a pénz átutalása hónapokat vesz igénybe. Aggodalmam felesleges. A Külügyminisztérium közvetítésével szinte pillanatok alatt rendel kezésemre áll a 300 000 forint. Bronislaw Chromy professzor, a legnagyobb lengyel szobrászmûvész most is, mint 1994-ben Balassi Bálint Krakkó fõterén elhelyezett bronz emléktábláját, az ügy támogatójaként ingyen készíti el a Szalay család címerdombormûvét és a Magyar Királyság XVIII. századi címer változatát. Manusz Wasilewski, Chromy professzor tanítványa ugyan belesápad, amikor megtudja, hgy a gipszmintákat és a betüket egyetlen nap alatt kell kiönteni s ráerõsíteni az elõzõ napon megvásárolt 110x92 cm-es gránitlapra. Chromy professzor a lelkére köti, hogy jól lássék a tábla hegyvonulatok és folyók, patakok képzetét keltõ szürkészöldes erezete. Manusz úr május 10-én délben elhelyezi az emléktáblát a Szalay család kápolnájának a város központjának egy forgalmas terére kiszögellõ külsõ falán, amelyet ez alkalomból a város kimeszel, s környezetét rendbe hozza.

Messzirõl, hunyorogva nézve az emléktábla olyan, mint egy középkori napóra, a amely azonban egyhelyben álló mutató A nélkül korszerû módon vízszintesen méri az idõt.2002. május 11. Lóg az esõ lába, de . mire véget ér a Szalay József lelki üdvéért mondott szentmise, kisüt a nap, s a tábláról lehull a magyar és a lengyel nemzeti szalag. De már alattuk is kiolvasható volt a magyar és lengyel nyelven bronzba öntött szöveg:

SzalayJózsef emlékének aki a szczawnicai gyógyfürdõt  megalapította és a dunajeci tutajozást megálmondta Honfitársai

Copyright© Európai Utas-2002