Home Ön itt van:

Magyarország és a Habsburg-ház ausztriai ágának 1526 és 1918 közti története elválaszthatatlanul összefonódott. A dinasztia feje, aki 1526 óta a magyar királyi koronát is viselte, általában Bécsből kormányozta birodalmát. Itt működtek a legfőbb udvari, közigazgatási és katonai szervek. Ebből adódóan e 400 év alatt Bécsben halmozódtak fel a Magyar Szent Korona területeire vonatkozó iratok is. Köztük a magyarországi hadműveletekről szóló, illetve a Magyarországon felállított csapatok tevékenységére, alkalmazására vonatkozó dokumentumok, amelyeket előbb az Udvar Haditanács Levéltárban, majd az ebből 1801-ben létrehozott szaklevéltárban, a Kriegsarchivban helyeztek el.

Ezen nem változtatott az 1867-es kiegyezés sem. A továbbra is közös – azaz bécsi – irányítás alatt működő parancsnokságok, csapatok és egyéb katonai létesítmények iratai mellett az újonnan szervezett M. Kir. Honvédséggel kapcsolatos dokumentumok is ide kerültek.
Csak 1916 január 17-én lépett szolgálatba a Kriegsarchivban Honvéd Csoport (Honvédgruppe) elnevezés alatt az első két, magyar pénzen eltartott honvédtiszt. Feladatuk a M. Kir. Honvédség tisztán magyar szellemi produktumnak tekinthető, de a cs. és kir. Hadilevéltárban elhelyezett iratainak gondozása volt.
Az Osztrák-Magyar Monarchia I. világháborút követő összeomlásával újonnan alakuló nemzeti államok függetlenségük proklamálása után többek között azonnal igényt formáltak az egykori osztrák-magyar állam „levéltári örökségére”, és a területükre vonatkozó iratanyagok kiadását követelték. Ezzel a Monarchia egykor egységes levéltárainak tulajdoni hovatartozása nemzetközi problémává vált.
Az összeomlás után, hogy a volt Monarchia közös vagyoni és szellemi értékeinek rájuk eső részét megszerezzék, az utódállamok az osztrák területen maradt közös intézményeknél úgy nevezett felszámoló bizottságokat hoztak létre.
Magyar részről a felszámoló bizottságok megalakításában a katonák jártak elöl. Takách-Tolvay József vezérkari ezredes, a m. kir. honvédelmi miniszternek a cs. és kir. (közös) hadügyminiszter mellé delegált meghatalmazottja a magyar katonai érdekek védelmére öntevékenyen már 1918. november 1-jén Magyar Felszámoló Bizottság a Liquidáló. Hadügyminisztériumban néven létre hozott egy szervezetet. A Kriegsarchivba a volt Honvéd Csoport már amúgy is ott dolgozó tisztjeit delegálta, akik Magyar Felszámoló Csoport a Kriegsarchivban elnevezéssel működtek tovább. A Kriegsarchivba kirendelt közegek feladata az ott található magyar eredetű és vonatkozású iratok, illetve műtárgyak felmérése, leltározása és --a majdan bekövetkező megosztás után—hazaszállításra való előkészítése volt. Személyi és gazdászat-közigazgatási tekintetben a mindenkori Bécsi Magyar Felszámoló Hivatal katonai főosztálya alá tartoztak.
A Kriegsarchivba kirendelt magyar felszámoló bizottság haladéktalanul munkához látott, és 1918. december 21-én egy javaslatot terjesztett elő a felosztásról. Ebben ismertette az akkori igazgató, Hoen altábornagy elképzelését, amely szerint „a Kriegsarchiv mondassék ki továbbra is közös nemzetközi intézménynek, amelynél a nemzeti államok delegáltjai állandóan alkalmazva volnának, és talán az igazgatásban is részesednének.” Martin alezredes, a magyar felszámoló kirendeltség megbízott vezetője bár elismerte, „hogy a jól szervezett és kitűnően vezetett Hadilevéltár felosztása levéltártudományi szempontból mélyen sajnálható”, mégis a megosztás mellett foglalt állást. Hangsúlyozta, hogy „minden nemzeti állam soha jóvá nem tehető vétket követne el saját nemzete, a hazai irodalom és művészet ellen, ha jogos tulajdonáról most lemondana.”.
Az 1918 novemberében alakult budapesti Hadtörténelmi Levéltár és Múzeum 1919. március 6-án átiratban kérte a volt közös hadügyminisztériumban működő Magyar Felszámoló Bizottság vezetőjét, hogy a magyar történelemre vonatkozó és a Hadtörténelmi Levéltárat és Múzeumot érintő mindennemű tevékenységéről minden hónapban egy részletes jelentést terjesszen fel a Hadügyminisztériumnak. Egyben kérte, hogy „utasítsa a felszámoló magyar katonai közegeket (a Kriegsarchivban – B.A.), hogy a hadtörténelmi iratok liquidálásnak minden kérdésében forduljanak közvetlenül a Hadügyminisztérium Hadtörténelmi Levéltár és Múzeumának vezetőségéhez.” A Hadtörténelmi Levéltár és Múzeum evvel tulajdonképpen átvette a bécsi Magyar Felszámoló Bizottság állományából a Kriegsarchivhoz rendelt közegek szakmai irányítását.
Úgy látszik, hogy sem a proletárdiktatúra magyarországi hatalomra kerülése és bukása, sem pedig a Magyarország elleni csehszlovák és román intervenció nem zavarták a bécsi levéltári munkálatokat. A bécsi Magyar Felszámoló Hivatal 1919. augusztusi havi jelentéséből ugyanis kiderül, hogy „a világháborúra vonatkozó, és a Kriegsarchivban lévő összes honvéd iratok eredetije Magyarország számára kiválasztás után elküldésre rendezve vannak. Munkában van a régi anyag feldolgozása, és folyik a világháborúra vonatkozó hadigondozási iratok másolása és rendezése elszállítás céljából.”
1919. december 12-én a Kriegsarchiv Magyar Felszámoló Csoportjának személyzetéből megalakult a Hadtörténelmi Irodalmi Bizottság , amelynek vezetője a Kriegsarchiv Magyar Felszámoló Csoportjának mindenkori vezetője lett. A bizottság megalakulásáról a magyar hadügyminiszternek küldött memorandum szerint tekintettel arra, hogy a Kriegsarchivban lévő összes honvéd iratokat már kiválogatták, és a Magyarországa való hazaküldéshez előkészítették, továbbá hogy a térképosztály és a régi iratosztály magyar vonatkozású anyaga kb. 400 gépírásos lapoldalt tartalmazó 24 drb. jegyzékben már leltározva van, a Kriegsarchivban dolgozó katonai közegek készek megkezdeni az anyaggyűjtést a világháború történetének megírásához
A St Germain-ben Ausztriával kötött békeszerződésnek a közös levéltárakra vonatkozó részei csalódást keltettek a magyar levéltárosi körökben. Bár a Monarchia közös tulajdonainak együttes tulajdonjogára vonatkozó magyar igényeket a békeszerződésekben formálisan elismerték, de mégsem volt bennük olyan egyértelmű jogalap megfogalmazva, amelyek alapján Magyarország az osztrák földön található közös tulajdonra – beleértve a levéltárakat – vonatkozó résztulajdonosi igényeit érvényesíthette volna.
A tulajdonjog kérdésében fennálló elvi véleménykülönbség ellenére várható volt, hogy a levéltári területen létrejön az osztrák-magyar egyezmény. 1920 nyarán a magyar kormány egy diplomáciai jegyzékben adta tudtul, hogy a levéltári nézetkülönbségeket a proveniencia elvének legmesszebb menő betartásával kívánja rendezni. Késznek mutatkozott a Magyarországot érintő iratok nagy részét Bécsben hagyni, ha osztrák részről elismerik Magyarországnak rájuk vonatkozó társtulajdonosi jogait.
Habár a magyar elképzelések levéltári szempontból elfogadhatóak voltak, az osztrák kormány nem akarata a magyar társtulajdonosi jogot a levéltári területen sem elismerni, hogy ez nehogy valamilyen precedenst teremtsen Magyarország számára a múzeumok, a koronabirtokok vagy az uralkodóház vagyonának együttes birtoklására.
A trianoni békeszerződés aláírása új lendületet adott a közös szellemi tulajdon megosztására vonatkozó törekvéseknek, mivel kimondta, hogy a magyar vonatkozású történelmi beccsel rendelkező anyagok visszaszolgáltatásáról külön egyezményt kell kötni.
Egy, 1920 október 7-én kiadott rendeletében a vezérkar főnöke a Hadtörténelmi Levéltár és Múzeum legfontosabb és legsürgősebb feladatává tette az Ausztria területén lévő, történelmi beccsel rendelkező levéltári és muzeális dolgok hazahozatalát.
A Hadtörténelmi Levéltár és Múzeum ideiglenes szervi határozványának tervezete szerint a Bécsi Magyar Bizottság mint a Hadtörténelmi Levéltár és Múzeum bécsi részlege, a budapesti intézmény szakmai irányításával, de a bécsi Magyar Felszámoló Hivatal katonai osztályának alárendeltségében külön utasítás szerint működött.
A több mint két éve folyó tárgyalások eredményeként 1921. május 21-én egy ideiglenes megállapodás született a Hadilevéltárra (Kriegsarchiv), a Hadseregtörténeti Múzeumra (Heeresmuseum) és a katonai közigazgatás egyéb intézményeire vonatkozólag. Az egyezmény nem tartalmazott döntést a Kriegsarchivban őrzött iratok tulajdonjogát illetőleg, de lehetővé tette a magyar delegátusok hozzáférését az egykori közös hatóságok legújabb irataihoz is. Kimondva, hogy a magyar kormány a célból, „hogy az egykori cs. és kir. Hadilevéltárban és a Hadseregtörténeti Múzeumban folyó munkát általános kulturális és tudományos érdekekből támogassa, továbbá a kiemelések elvégzése céljából a fenti intézményekbe saját költségén megfelelő számú közeget oszthat be. Ezeknek a közegeknek a szóban forgó intézmények érvényben lévő szolgálati rendjének keretén belül minden felvilágosítást meg kell adni. Részükre minden, az egykori közös hatóságoktól és a működő hadseregtől származó állagot tanulmányozás és felhasználás céljából hozzáférhetővé kell tenni, és számukra a másolást, sokszorosítás és fényképezés lehetőségét biztosítani kell.”
A közös szellemi tulajdon megosztásával kapcsolatos tárgyalások csak a soproni kérdés lezárása után kezdődhettek meg.
Az 1923 márciusában megindult tárgyalásokon az együttes tulajdon kérdése egy, mindkét fél számára elfogadható kompromisszumban oldódott meg. Az osztrákok lemondtak a levéltári anyagok kizárólagos tulajdonjogáról. Magyar részről pedig feladták a volt közös levéltáraknak gyakorlati együttbirtoklására vonatkozó igényt, és megelégedtek avval, hogy a levéltári anyagot közös szellemi tulajdonnak ismerjék el, és hozzájárultak ahhoz, hogy az egykori közös levéltári anyagok nagy részét továbbra is Bécsben osztrák igazgatás alatt kezeljék.
Az osztrák fél a szerződésben elismerte a közös szellemi tulajdonjogot a volt közös katonai hatóságoknak, alakulatoknak és intézeteknek a Kriegsarchivban őrzött, 1526-tól az 1918-as összeomlásig terjedő iratanyagára. Engedélyezte Magyarország számára, hogy a Kriegsarchivban egy hattagú, esetleg nagyobb bizottságot tartson, és szabályozta a kutatás és az anyagkölcsönzés feltételeit. A fenti egyezményt egyelőre csak a Kriegsarchiv igazgatójával kötötték meg.
Amikor az osztrák féllel folyó levéltári tárgyalások ilyen szépen haladtak, a magyar kormány részéről fenyegette veszély a közös szellemi tulajdon birtoklásának fenti módon való megoldását. Ugyanis a volt Osztrák-Magyar Monarchia katonai ügyei felszámolásának előrehaladtával a Pénzügyminisztérium takarékossági okokból a Bécsi Magyar Felszámoló Hivatal katonai főosztályának teljes felszámolását követelte. A Hadtörténelmi Levéltár igazgatója 1923 őszén többször tiltakozott a Kriegsarchivban működő Magyar Bizottság létszámának folyamatos csökkentése, illetve megszüntetésének terve ellen, hivatkozva az ott folyó munka nemzeti, tudományos és katonai szempontból való fontosságára. „A wieni bizottság kicsinyes szempontok szerinti elintézése által nemzeti érdekeket teszünk kockára, és az ismételt létszámcsökkentés által elért megtakarítás nem áll arányban érdekeinkkel, melyek ez által sérülni fognak.” -- írta október 1-jén.
A Honvédelmi Minisztérium egy salamoni döntéssel oldotta meg a kérdést úgy, hogy a pénzügyminiszter kívánságnak is eleget tett, és mégis maradhattak katonai szakközegek a bécsi levéltárban. A Kriegsarchivban működő katonai közegekkel kapcsolatban így rendelkezett: „A Wieni Hadtörténelmi Levéltári Bizottság, mint ilyen január 1-től megszűnik. E munkálatok ellátására feltétlenül szükséges munkaerők, mint a Hadtörténelmi Levéltár Wienbe vezényelt exponensei szerepelnek, és a fenti időponttól a Hadtörténelmi Levéltár előírt állományára számítanak. A Wienben alkalmazott munkaerők nem tartoznak a követség állományába. Illetékeiket január 1-től a Hadtörténelmi Levéltártól kapják.”
1924. január 1-től a Kriegsarchivban működő magyar bizottság 8, illetve több mint 5 éves fennállás után szervezetszerűen is a Hadtörténelmi Levéltár állományába került, és mint annak Bécsi Felszámoló Osztálya működött tovább. Ők maguk 1940-ig általában a M. Kir. Hadtörténelmi Levéltár Bécsi Exponense, 1940-től a M. Kir. Hadtörténelmi Levéltár Bécsi Kirendeltsége elnevezést használták fejbélyegzőjükön.


A két ország közötti viszony normalizálódásának folyományaként 1926. május 28-án aláírták a bádeni egyezményként ismertté vált osztrák-magyar levéltári megállapodást, amely 1927. január 1-jén lépett életbe.
Az egyezményben Ausztria kötelezte magát, hogy kiszolgáltatja Magyarországnak azokat az iratokat, amelyek kizárólag magyar szellemi tulajdonnak tekintendők. Ezeket a korábban Bécsben dolgozó magyar levéltári bizottságok munkája alapján az egyezményben jegyzékbe is foglalták. Azokra a levéltári testekre nézve pedig, amelyek a proveniencia elve alapján nem voltak feloszthatók, a felek abban állapodtak meg, hogy azok mint közös szellemi tulajdon oszthatatlanul és elidegeníthetetlenül Bécsben maradnak, s hozzájuk a magyar kormány az osztrák szövetségi kormány hozzájárulásával a szükséges számban megbízottakat rendel. Az egyezmény szerint a bécsi Kriegsarchivhoz rendelt magyar képviselőknek megfelelő katonai és történettudományi képzettséggel kell rendelkezniük, számuk pedig legfeljebb hat lehet, nem számítva a Kriegsarchiv igazgatójának engedélyével alkalmazott segédszemélyzetet. A magyar levéltári megbízottaknak az egyezmény biztosította azt a jogot, hogy a közös szellemi tulajdont képező levéltári anyag sértetlenül és jó rendben tartására s a mindenkor érvényben levő osztrák levéltári szolgálati szabályzat megtartására tett eskü alapján a levéltári anyagokhoz szabadon hozzáférhessenek. Az osztrák szövetségi kormány kötelezte magát, hogy a közös levéltári anyagban más országoknak történő kiadás, az eredeti rendet megbolygató átcsoportosítás vagy selejtezés következtében történő változásokat csak a magyar levéltári megbízottak beleegyezésével hajt végre.
A felszámolási rendszer 1926 óta több változáson ment keresztül. 1926 és 1939 közt az I. világháborús anyag kigyűjtésére helyezték a fősúlyt. Kezdetben a hadra kelt sereg (közös és honvédség) valamennyi hadseregének, hadtestének, hadosztályának és dandárjának hadműveleti iratait átnézték. Valamennyi olyan irat másodlatát, amelyből két eredeti példány létezett, kiadták a magyaroknak. A többi fontosnak ítélt iratról, vázlatról, térképről másolatot készítettek. Később ezek a munkálatok csak a hadseregek, a magyarországi hadtestek és a magyar hadosztályok anyagára terjedtek ki.
Ausztria német megszállása befolyást gyakorolt a Kriegsarchivban működő magyar levéltári kirendeltség munkájára is. A németek ugyanis nem ismerték el a bádeni egyezményt, s ezzel Magyarországnak az egykori közös haderő irataira vonatkozó társtulajdonosi jogait. Így az I. világháborús iratokban való szabad kutatást, kiemelést és másolást be kellett fejezni. Sőt magát a bécsi levéltárban dolgozó magyar csoportot is meg akarták szüntetni. Csak a Kriegsarchiv akkori igazgatójának, Kiszling vezérlevéltárosnak a közbenjárására sikerült elérni, hogy a magyar képviselet továbbra is megmaradhasson a bécsi Heeresarchivra átkeresztelt egykori cs. és kir. Hadilevéltárban „ugyan már nem szerződéses, hanem bajtársi alapon.” . Ekkor változott meg a magyar levéltári delegáció neve a M. Kir. Hadilevéltár Bécsi Felszámoló Osztályáról a M. Kir. Hadilevéltár Bécsi Kirendeltségére.
1945 márciusában Bécs közvetlen hadműveleti területté válásával minden munka lehetetlenné vált. Amint az utcai harcok véget értek, és a rend valamennyire helyre állt, a kirendeltség Bécsben maradt személyzete, Marschall Károly ezredes és Moravek Elek őrnagy fel akarta venni a munkát.
Amikor a magyar kirendeltség vezetője felkereste az újjászervezett bécsi Kriegsarchiv igazgatóját, Oskar Regele vezérőrnagyot, az osztrák tábornok közölte, hogy elismeri a bádeni egyezmény alapelveit, s bár az egyezmény jelenleg jogi szempontból szünetel, egy újabb egyezség megkötéséig a magyar levéltári kirendeltség működését a Kriegsarchivban bajtársi alapon biztosítja.
Ha nehéz körülmények közt is, de megindult, illetve folytatódott a harcok miatt félbeszakadt levéltári munka, az 1848/1849-es forradalom és szabadságharchoz kapcsolódó iratok kigyűjtése és másolása, egy, a szabadságharc centenáriumára kiadandó kötethez. A munka elvégzésére még 1943-ban adott utasítást az akkori M. Kir. Hadilevéltár igazgatósága.
Moravek őrnagynak, aki az 1946 április 7-én letartóztatott Marschall ezredes helyett átvette a kirendeltség irányítását, azonban hamarosan nehézségei támadtak az ausztriai megszálló és ideiglenes helyi hatóságokkal, amelyek a jogfolytonosság megszűnésére hivatkozva fel akarták számolni a magyar levéltári kirendeltséget a Kriegsarchivban.
Azonban nemcsak osztrák részről fenyegette veszély a Kriegsarchivban működő magyar levéltári kirendeltséget. Az ideiglenes Magyar Kormány Honvédelmi Minisztériuma ugyanis egy 1945. május 9-i rendeletével megszüntette a M. Kir. Hadilevéltárat, és fellelhető anyagainak őrzésével a Magyar Hadimúzeumot bízta meg. A Hadilevéltár megszüntetése automatikusan érintette annak bécsi kirendeltségét is.
1946 augusztus 19-én a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium átiratban fordult a honvédelmi miniszterhez, amelyben tiltakozott a volt Magyar Hadilevéltár Bécsi Kirendeltségének tervezett megszüntetése ellen. Átiratában a trianoni békeszerződés 177. cikkelyében és a bádeni egyezményben lefektetett jogokra hivatkozva kérte a honvédelmi minisztert, hogy a nemzeti érdekekre való tekintettel a bécsi kirendeltséget a Hadimúzeum kirendeltségeként továbbra is tartsa fenn. Ennek érdekében méltánylandó az a körülmény, hogy a Hadilevéltár jelenleg felszámolás alatt álló bécsi kirendeltsége az elmúlt nehéz idők alatt súlyos anyagi helyzetben is elismerésre méltó buzgalommal tartott ki helyén, és a magyar érdekű levéltári anyag megóvása, feldolgozása, s jogaink folyamatos fenntartása terén számottevő érdemeket szerzett. – hangsúlyozta az átirat.
A vallás- és közoktatásügyi miniszter átirata úgy látszik, korábbi döntésének felülvizsgálatára késztette a Honvédelmi Minisztériumot, mert a magyar katonai írásos és tárgyi emlékek gyűjtésére újjászervezett Honvéd Levéltár és Múzeum levéltári alosztálya mellett, „hogy jogigényeinket a bécsi levéltári anyagra vonatkozólag továbbra is fenntarthassuk”, módot nyújtott a bécsi levéltári kirendeltség munkájának folytatására. .
A Hadilevéltár Bécsi Kirendeltségének működésével kapcsolatos tájékoztató megállapítja, hogy „a bádeni egyezmény III. pontja szerint a magyar kormány, s nem a Hadilevéltár köteles megbízottját a bécsi Kriegsarchivhoz küldeni, azon körülmény folytán azonban, hogy a IV. pont szerint az illető megbízottnak bizonyos katonai és történelemtudományi ismeretekkel kell rendelkeznie, a magyar kormány a Honvédelmi Miniszter Úrra, illetve a Honvédelmi Miniszter Úr útján a honvédség tudományos intézetére: a Hadilevéltárra bízta a kiküldendő személyek kijelölését, akik tehát mindenkor a Hadilevéltár állományából kerülnek ki és illetékileg is odatartoznak.”
A nehéz pénzügyi viszonyokra való tekintettel a kirendeltség létszámát átmenetileg egy főben állapították meg.
Moravek őrnagy 63 éves korára és meggyengült egészségi állapotára való hivatkozással már 1949-ben kérte fiatal, arra alkalmas tisztek beosztását a bécsi kirendeltségéhez. A kérést a Honvéd Levéltár és Múzeum parancsnoka és politikai tisztje támogatta, és javasolták 1-2 „munkáskáderbeli”, fiatal, tudományos pályára megfelelő és ahhoz kedvet érző, lehetőleg német nyelvet beszélő bajtárs beosztását a kirendeltséghez.
Hosszas huzavona után a kijelölt utód, Borus József százados a Hadtörténeti Intézet állományából 1956. május 10-én érkezett Bécsbe. A magyar levéltári kirendeltség május 14-én benyújtott kérelmére az Osztrák Szövetségi Kancellári Hivatal 1956. szeptember 9-én kelt engedélyével hozzájárult ahhoz, hogy a bádeni levéltári egyezményben lefektetett elvek alapján Borus József százados mint az Osztrák Állami Levéltár Hadilevéltári Osztályhoz delegált magyar kirendelt megkezdhesse szolgálatát. Ezzel úgy nézett ki, hogy jó tízévnyi bizonytalanság után, a bádeni levéltári egyezménynek megfelelően, mindkét kormány egyetértésével és akaratával, --- ha csökkentett létszámmal is -- de ismét működik a magyar levéltári delegáció a bécsi Kriegsarchiv mellett.
Moravek alezredest csaknem 40 évi szolgálat után 1957. május 1-jével nyugállományba helyezték. A kirendeltség vezetését az időközben egyéves gyakorlatot szerzett Borus százados vette át, aki decemberben jelentette, hogy az Osztrák Szövetségi Kancellári Hivatal – az Osztrák Állami Levéltár hivatali elöljárója – a bádeni szerződés alapján hivatalosan is elismerte levéltári delegátusnak és a bécsi magyar levéltári kirendeltség vezetőjének.
Miután politikai téren rendeződött a kirendeltség ügye, hamarosan gazdasági oldalról került veszélybe a bécsi levéltári delegáció léte. 1958. február 22-én a Pénzügyminisztérium felszólította a Hadtörténelmi Intézet igazgatóságát, hogy „devizagazdálkodási érdekeinket figyelembe véve” vegye fontolóra Borus százados állandó kiküldetésből való visszahívást.
A Bécsi Levéltári Kirendeltség megszüntetését célzó pénzügyminisztériumi javaslattal szemben – miként hivatali elődei már annyiszor – a Hadtörténelmi Intézet parancsnoka a bádeni egyezményre, a magyar nemzeti és kulturális érdekekre hivatkozott. Levelének összefoglalásaként a Hadtörténelmi Intézet parancsnoka elismerte az ország valutáris nehézségeit, de kérte a Pénzügyminisztériumot, hogy tekintsen el a Bécsi Levéltári Kirendeltség megszüntetésétől.
Végül a Pénzügyminisztérium elállt a Bécsi Levéltári Kirendeltség felszámolását célzó javaslatától.
Úgy látszik a valutáris ügyek jobbra fordultak, mert 1959 októberében újból feltöltötték a kirendeltség Moravek Elek nyugdíjazása óta üresen álló másik tiszti helyét. Azóta napjainkig a Hadtörténeti Intézet és Múzeum két munkatársa dolgozik folyamatosan, az Osztrák Hadilevéltár Mellé Rendelt Állandó Magyar Levéltári Delegációban.
A magyar levéltári kirendeltség továbbra is a bádeni egyezményben lefektetett jogok és kötelezettségek alapján végzi feladatait. Azon kívül, hogy a magyar állam jogainak felügyeletét ellátja, biztosította és biztosítja a Kriegsarchiv iratainak hozzáférhetőségét a magyar kutatók számára. Ez az 1950/1970-es években elsősorban különböző, éppen aktuális megrendelések alapján a Bécsben elvégzett mikrofilmeztetés útján történt. Az 1980-as évek végén a hazai intézményeknek is sikerült korszerű másolóberendezéseket beszerezniük, így a magyar vonatkozású dokumentumok most már tervszerű másolása kölcsönzés útján itthon folyik. Az érdeklődés elsősorban a régebbi idők irataira és a térképekre irányult. E program keretében 2001-ig sikerült a Bécsi Udvari Haditanács 1557-1618., illetve 1686-1711. közti iratainak mikrofilmen, a XVIII – XIX. századi katonai felmérések Magyarországra és Erdélyre vonatkozó térképszelvényeinek az eredetivel csaknem azonos színes másolatokban való hazajuttatása. Emellett, mint korában is a kirendeltség intézi az anyaintézmény könyvtárai számára szükséges nyugati könyvek és folyóiratok beszerzését. Mivel annak idején magyar részről nem éltek avval a lehetőséggel, hogy a Heeresmuseumban egy hasonló delegációt állítsanak fel, az evvel kapcsolatos feladatokat is a levéltári delegátusok látják el.
Az 1980-as évek második felétől nagymértékben megszaporodtak a bécsi levéltári kirendeltség feladatai. A vasfüggöny lebontása óta egyre több magyar és idegen kutató igényel bécsi kutatásaihoz közvetlen segítséget. Tudományos intézetektől és magánszemélyektől egyre több megkeresés érkezik a kirendeltség címére, amelyekben a családfakutatástól, az I. világháborúban elesett és eltűnt katonák felkutatásán és a kitüntetések igazolásán át a régészeti kérdések megválaszolásáig a legkülönbözőbb, levéltári kutatásokat igénylő ügyekben fordulnak a kirendeltség tagjaihoz.
Remélhetőleg az örökös pénzügyi nehézségek ellenére a mindenkori magyar katonai vezetés a jövőben is lehetővé teszi a magyar levéltári kirendeltség működését a Kriegsarchivban. Ez a kirendeltség ugyanis nemcsak közös múltunk szellemi örökségét kutatja és gondozza, hanem a magyar-osztrák kulturális és tudományos kapcsolatok egyik fontos tényezője, amely több mint nyolc évtizedes fennállásával is bizonyítja az 1990-es években felbomlott államalakulatokból létrejött utódállamok számára, hogyan lehet az egykori közös iratanyagokat kezelni anélkül, hogy az általánosan elfogadott levéltári elvek súlyosan sérülnének.

Bemutatkozás

Tevékenységeink

...

Az európai együttműködés folyóirata. Kattintson ide!

Top

E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.